Ben

 

Ben

Fordította: Missy

 

– Boldog Halloweent, apa!

Megrándul az arcom, amikor Nolan – a hatéves fiam – lecsap rám, csontos térde az oldalamba fúródik, a könyöke pedig a bordáim közé.

– Halloween holnap lesz  – mondom, fél szemmel leskelődve.

Nolan a maszk nélküli Amerika kapitány-jelmezében a mellkasomba kapaszkodik és egyenesen ül. – Nem, nem igaz. Anyu azt mondta, hogy ma van. Megmutatta a naptárban. – Aggódva húzza össze a szemöldökét. – Ma van. Tudom, hogy ma van.

Elmosolyodom, és a karomat a fejem alá hajtom.

– Apa, te most füllentettél? – Nolan közelebb hajol hozzám, és az arcomat tanulmányozza. – Füllentettél, ugye?

Addig szorongatom az oldalát, amíg fel nem kuncog.

– Tudtam. Tudtam, hogy ma van Halloween.

– Izgatott vagy a „csokit vagy csalunk” miatt?  – kérdezem.

– Ó, igen. – Beleöklöz a levegőbe. – És hogy ma este buliba mehetek. Olyan sok cukorkát fogok kapni. Anyu azt mondta, hogy megkaphatom, amit Chasey nem ehet meg, szóval rengeteg lesz. Azt hiszem, hogy egy életre elég lesz. 

Az ágy üres oldalára pillantok, majd felülök, ásítok és az arcomat dörzsölöm. – Anyu hol van?

– A fürdőszobában van Chaseyvel, és próbálja rávenni, hogy pisiljen. – Nolan a fejét rázza. – Nem hiszem, hogy valaha is leszokik a pelenkáról, apa. Még nem tudja úgy csinálni, mint mi.

Nevetve megsimogatom a sötét haját. – Még csak kétéves. Adj neki időt. Majd belejön.

– Nem tudom… Anyu azt mondta, hogy olyan makacs, mint te.

– Ó, tényleg?

– Igen. Hallottam őt. Ezt mondta.

Mm. Makacs, mi? Majd én megmutatom neki, hogy ki a makacs.

– Apa! Apa! – kiabál Chase, és pizsamában berohan a hálószobába.

– Még senki sem készült el rajtam kívül – morogja Nolan.

– Még legalább nyolc óránk van addig, Nolan. Nyugi!

– Az nem is olyan sok idő.

Előrehajolok, és felhúzom Chase-t az ágyra, amikor egyedül nehezen boldogul a mászással. – Biliztél, kisember? – kérdezem az arcát nézve.

– Nem bili.

Nolan felsóhajt. – Látod, megmondtam.

– 'Merika kapitány. – Chase oldalra hajol, és a bátyjáért nyúl. Elengedem, ők pedig kuncogva bukfenceznek együtt az ágyon.

Mosolyogva nézem őket.

Hasonlítanak egymásra, meg nem is. Ami közös bennük, azok a gödröcskék. És a nagy szürke szemek. Ezen kívül, Nolan inkább rám hasonlít, Chase pedig Miára. Telt ajkai és tejcsokoládébarna haja van. És úgy is viselkedik, mint Mia. Chase csendes, miközben gondolkodik, míg Nolan minden gondolatát elmondja, ami átfut a fején. Nincs olyan dolog, amit ne osztana meg veled.

– Kakilni!

Felnevetek az orrom alatt, és nézem, ahogy Nolan lekászálódik az ágyról és kirohan a hálószobából.

Chase kuncog a szájába dugott hüvelykujja mögül, és rám néz.

– Kaki – motyogja.

– Igen, ő bilizni fog, mint egy nagyfiú. Bilizni fogsz?

– Nem bili.

Megragadom a bokáját, közelebb húzom magamhoz, és a hasát harapdálom, amíg fel nem visít örömében.

– Anya!– Nolan üvölt a folyosón. – Be kell mennem oda. Siess már!

Mia mond valamit, amit nem értek, és aztán Nolan rohan vissza a hálószobába, jelmezének felső része a dereka körül lóg, és arról motyog valamit, hogy Miának ez örökké fog tartani. Beviharzik a nagy fürdőszobába, és becsapja az ajtót.

Az előszobából nyíló fürdőszoba a gyerekeké. Ők használják. Mi nem használjuk, csak ha muszáj. Bárki, akinek kisfia van, tudja, hogy mi folyik a fürdőszobájukban. Az olyan, mint egy háborús övezet. Nolan már évek óta szobatiszta, de még mindig elterelődik a figyelme, amikor a dolgát végzi. Ha a legkisebb zajt is meghallja odakint az ajtó előtt, megfordul, hogy megnézze, és összepisil mindent.

Akkor miért használja most ezt a fürdőszobát Mia? Ennek semmi értelme.

Felállok az ágyról, és felrántom a melegítőnadrágomat, egyelőre póló nélkül maradok, aztán felveszem Chase-t. – Gyere, kisember. Menjünk a mamiért.

A nyakam köré fonja a kezét, figyelmesen néz engem, ahogyan kiviszem a folyosóra, és rám pislog a nagy, kerek szemeivel, miközben tovább szopogatja a hüvelykujját. Kuncog, amikor lassan közelebb hajolok hozzá.

Az istenit, nekem vannak a legaranyosabb gyerekeim.

– Mia! – Bekopogok a fürdőszoba ajtaján. – Jobb, ha nem takarítani vagy odabent. Tudod, hogy majd én megcsinálom.

Mia minden mást elintéz. Azt hiszem, az a tisztességes, ha én rendezem el a pisiléses baleseteket.

Az ajtón kattan a zár és kitárul, és mielőtt esélyem lenne arra, hogy bármit is mondjak, vagy megkérdezzem, mit keresett Mia odabent, vagy egyszerűen csak lélegzetet vegyek, ő mindkét kezével megragadja az arcom, lehúz magához és a szart is kicsókolja belőlem.

És most már leszarom, hogy mit csinált odabent a fürdőszobában.

Mia beledugja a nyelvét a számba, és felnyög, amikor megérzi az enyémet. Megragadom a puha derekát a pólómon keresztül, amit visel, és megdöntöm a fejem, amikor ő is. Magamhoz rántom, és felnyögök. Olyan az íze, mint a kávénak és annak az édes vaníliás kávéízesítőnek, amit használ. Annyira… kibaszott… jó. És tovább csókolnám. Megtenném, és még az sem zavar, hogy Chase közben nézi, ahogy megtörténik. Biztos vagyok benne, hogy már rengetegszer látott ilyet. A fiaimnak már immunisnak kellene lenniük, az ebben a házban folyó nyilvános érzelemnyilvánításokkal szemben. Különben is, fel vagyunk öltözve. Javarészt. Mia nem visel nadrágot, de elfedi magát. De úgy tűnik, hogy eleget kapott és a fogaival végigsimít az alsó ajkamon, mielőtt leeresztené a karjait és elhúzódna.

– Boldog Halloweent – mondja lágyan, fülig érő szájjal vigyorogva, és úgy néz ki, mint egy átkozott csábító nőszemély.

Megigazítom a farkamat. – Jézusom! Jól kezdődik, az biztos.

Mia kuncog, és Chase-re néz, amikor az érte nyúl. – Szia, kisfiam – gügyögi, és megcsókolja a kezét. – Az én kis makacs emberkém. Készen állsz a „csokit-vagy-csalunkra”, hogy cukorkát szerezzünk?

– Én készen állok! – üvölti Nolan, és felénk sétál. – Nem kell arra várnunk, amíg besötétedik odakint. Biztos vagyok benne, hogy az emberek már most is várnak ránk.

– Előbb reggelizünk, Nolan. Reggeli előtt nincs édesség – mondja Mia.

– És akkor megyünk, amikor már sötét lesz odakint – mondom. – Sok ember az utolsó pillanatig vár az édességvásárlással. Ha túl korán indulsz, akkor csak almák és konzervek fognak ott heverni.

Nolan összeráncolja az arcát. – Mint azok a babok, amiket anyu csinál. Azokat tényleg osztogatják?

– Igen.

– Undorító! Felejtsd el! Majd várunk.

– Kicsim. – Mia kirántja Chase-t a karjaim közül, megcsókolja az arcát, aztán talpra állítja. – Menj Nolannel! Ti fiúk menjetek le a földszintre és játsszatok. Apa és én mindjárt odalent leszünk.

Egy pillantást vetek Miára. Egy gyors menet?

Elpirul, ujjait az ajkára szorítja, és megrázza a fejét.

A fenébe!

Nolan megragadja Chase kezét és magával rántja. – Gyere, Chasey! Menjünk, csináljunk palacsintát!

– Nolan, ugye nem kell még egyszer beszélnünk arról, hogy ne piszkáld a tűzhelyet? – kérdezem.

A fiam sietve akar férfivá válni. Mindig olyan szarságokat csinál, amiket még nem kéne.

– Csak vicceltem! – kiabálja. – Semmit sem fogok főzni.

Keresztbe teszem a karjaimat a mellkasomon, megrázom a fejem, és nézem ahogy a fiaim eltűnnek a lépcsőn.

Egy faszt, hogy nem viccelt.

Ismerem a fiamat. Egyetlen felügyelet nélküli étkezés választja el attól, hogy felgyújtsa a házat.

– Ben.

Visszafordulok Mia felé, és nézem, ahogy lassan hátrál, hogy újra a fürdőszobában álljon. Begörbíti az ujját.

– Gyere ide!

Felvonom a szemöldököm.

Az ajkába harap.

Baszd meg! Igen.

Gyorsan mozdulok, megragadom a derekát és nekinyomom a mosdókagylónak. Nyögdécsel, amikor megnyalom a nyakát. Az ujjai a vállamba vájnak.

– Ben – mondja és nehezen veszi a levegőt.

– Mm?

Mia zihál, amikor beleharapok a kulcscsontja feletti puha bőrbe. Addig szorítom a fenekét, amíg lábujjhegyre nem emelkedik és a csípője a kemény farkamhoz nem dörzsölődik.

Felnyögök. – Basszus, Mia!

Kétszer dugtunk tegnap este, de fogalmad sem lehet róla. Ez a szükség –  ez az elsöprő vágy, hogy megízleljem, megérintsem és megdugjam ezt a nőt – soha nem múlik el. A legkevésbé sem csökken. Mindig ott van. Ez egy fülembe suttogó könyörgés. Egy viszketés a bőröm alatt.

Szükségem van erre. Ránk. Mindig.

A háta mögé nyúl, és amikor néhány tárgyat,hallok elmozdulni, akkor azt hiszem, hogy Mia szabaddá teszi a helyet, hogy most rögtön, gyorsan lezavarjunk egy menetet, és esküszöm, hogy nem fogom sokáig bírni, de aztán közénk teszi a kezét, és a fülembe súgja: – Nézd! – miközben valami keményet nyom a mellkasomnak.

Egy kicsit hátradőlök, hogy lássam, mit akar mutatni. Ránézek a kezében tartott tárgyra.

Pislogok egyet.

Nézem.

Újra pislogok…

Mi a faszom?

– Mia?

Lágy nevetésére felnézek. Könnyes a szeme, bólogat és azt mondja, „igen”, mintha tudná, mit fogok kérdezni tőle.

És megteszem. Meg kell kérdeznem. Hallanom kell, ahogy kimondja…

– Terhes vagy?

– Igen.

– Biztos vagy… szent szar, biztos vagy benne? Igazán? – Elveszem tőle a tesztet, újra ránézek, tanulmányozom a két rózsaszín vonalat az aprócska ablakban. Közelebb viszem az arcomhoz.

Mi a faszért nem tudják ezt a szart nagyobbra csinálni?

– Ben – kuncogja Mia, mindkét kezével megragadja az arcom, és arra kényszerít, hogy ránézzek. – Biztos vagyok benne. A két vonal azt jelenti, hogy terhes vagyok. Nagyon terhes. Nézd!

Félrehúzódik, hogy lássam a mögötte lévő pultot. Ott fekszik egy másik teszt a mosdókagyló mellett.

– Kettőt vettél? – kérdezem, miközben leteszem a kezemben lévő tesztet a másik mellé, és most mindkettőt tanulmányozom.

Négy vonal. Világos, mint a nap. Pontosan itt.

Bassza meg!

Szent szar, ez megtörténik!

– Biztosra akartam menni – válaszolja Mia, kezét lágyan a karomra kulcsolva. – Van még több is. Itt rejtegettem őket, hogy ne tudd meg, hogy használtam azokat. Egy szatyorban vannak, a mosdó alatt.

– Micsoda?

Megvonja a vállát, amikor találkozik a tekintetünk. – Meg akartalak lepni. És nem akartam, hogy aggódj, ha nem pozitív. Tudod, hogy megy ez, Ben.

Teljesen kiegyenesedek, és olyan egy pillantást vetek rá, amitől elmosolyodik. – Mióta csinálod a teszteket?

– Nem régóta. Három hónapja. Nem… – Oldalra billenti a fejét. – Négy. Négy hónapja csinálom.

– Négy hónapja?

Mi a faszom? Hogyhogy nem tudtam róla.

Tudtam, hogy Mia öt hónappal ezelőtt, Reed esküvőjének hétvégéjén abbahagyta a fogamzásgátló szedését. Akkor döntöttük el, hogy több gyereket akarunk. És még ha nem is beszélünk róla minden másodpercben, de állandóan ez jár a fejemben.

Ott van az elmémben minden alkalommal, amikor együtt vagyunk.

Működött? Ez az?

Hogyhogy nem tudtam arról, hogy Mia itt volt, és egyedül aggódott az elmúlt négy hónapban. Hol a faszban voltam?

– Ben. – A kezét ismét az arcomra helyezi és felemeli.

Ránézek, az egyetlen emberre, akiért kérés nélkül is bármit megtennék.

Nem volt mindig ilyen közöttünk. De furcsa, hogy nem emlékszem azokra az évekre, amikor gyerekkorunkban utáltam őt. Mintha soha nem lett volna a húgom, Tessa idegesítő, legjobb barátnője. Ő mindig az én Miám volt, ahogy most is.

Elcsendesednek a gondolataim, amikor a hüvelykujja gyengéden végigsimít az arcomon.

Ez a nő olyan, mint egy drog. Mia érintése önmagában is képes megnyugtatni engem. Megnyugtat és csillapítja az elmémet,  még akkor is, ha nem feltétlenül akarom. Mint most is. Azt akarom, hogy tudja, mit érzek amiatt, hogy az elmúlt négy hónapban egyedül volt ezzel, de aztán mégsem akarom. Nem tehetem. Mélyen a szemébe bámulok, és rekedt hangon megkérdezem: – Igen? –  Amivel valójában azt akarom mondani: – Bármit. Bármit megadok neked.

– Hé – suttogja, miközben hüvelykujjával végigsimít az arcomon. – Beszélj hozzám! Boldog vagy?

Pislogok. – Igen. Kurvára igen, boldog vagyok. Most viccelsz? – Megragadom a derekát és közelebb húzom, érzem, ahogy a teste ellazul. – Bocsánat. Én csak arra gondolok, hogy itt voltál és egyedül csináltad végig a dolgot. És ez nem tetszik nekem.

– Kicsim…

– Szomorú voltál? Csalódott?

Megvonja a vállát. – Nem tudom. Azt hiszem, egy kicsit csalódott voltam, amikor a tesztek negatívak lettek. – Összekulcsolja a kezét a nyakam mögött. – De tudtam, hogy előbb-utóbb újra teherbe esem. Így nem aggódtam.

– Nem számít.

A nő a szemöldökét ráncolta. – Mi nem számít?

– Csalódott voltál, Mia. Egyedül voltál, és úgy is érezted magad. Tudnom kellett volna róla. Nem mehetsz keresztül semmin nélkülem. Semmin. Még ezen sem.

– De meg akartalak lepni!

Lehajtom a fejem, és közelebb húzom, hogy elmagyarázzam: – Itt állva és bámulva, minden egyes alkalommal meglepődtem volna, amikor megcsinálod a tesztet. És, ha negatív lett volna, akkor is átöleltelek volna a következő másodpercben, bármit is éreztél volna ezzel kacsolatban. De ezt nem tehettem meg.

Mia felnéz rám, a szeme lágy és könnyes. – Bassza meg! Sajnálom! – Megrázza a fejét, és gyorsan pislog. – Sajnálom!

– Bassza meg? – Kuncogok, az orromat az övéhez dörgölöm. – Igen? Akarod?

Öklét a mellkasomra csapja, szipog, könnyek hullanak az arcán. – Elszúrtam.

– Nem, nem szúrtad el. Hé! – Újra elkapom a tekintetét. – Gyereket várunk. Hogy tudnád ezt elszúrni?

– Gyerekünk lesz! – visszhangozza, és rám mosolyog, miközben megszabadul az aggodalmától. – Annyira boldog vagyok, Ben!

– Én is, angyalom.

– Akarod, hogy együtt mondjuk el a fiúknak? Tudom, hogy még korai. Talán még csak egy hónapos a baba, de nagyon szeretném elmondani nekik. Szerintem Nolan nagyon izgatott lesz.

Elmosolyodom és elképzelem az arcát.

– Igen, mondjuk el nekik. Ebben a pillanatban. – Fél térdre ereszkedem, és felemelem a pólóját, hogy felfedjem a hasát.

Mia zihálva néz rám. Imádta, hogy ezt csináltam vele, amikor még Chase-szel volt terhes.

Az ajkaimat a bőréhez nyomom, és azt suttogom: – Szia. – és azt, hogy: – Alig várjuk. hogy találkozzunk veled. – Lehunyom a szemem. Nem tudom megállni, hogy ne csókoljam meg.

Mia beletúr a hajamba. Nem sürget. Időt ad nekem, mert tudja, hogy szükségem van rá, ismer engem.  És miután felállok és a karjaimba vonom, csak javasolja, hogy menjünk le, mielőtt Nolan belefárad a várakozásba.

– Szeretlek – mondom a hajába.

– Én még jobban szeretlek.

– Az nem lehetséges.

Hátrahajtja a fejét, hosszú, imádó pillantást vet rám, és lágyan megcsókol. – Hagyd, hogy ma én szeresselek jobban – kéri az ajkaimra suttogva. – Csak ma, Ben. Hagyd, hogy így legyen! Kérlek?

Lenézek rá, és végigsimítom a hüvelykujjammal az arcát. – Csak ma – mondom neki, mert ismerve Miát tudom, hogy szüksége van erre.

Egy napot meg tudok adni neki.

Elmosolyodik, és még egyszer megcsókol. – Tudom, hogy izgatott vagy és valószínűleg mindenkinek el akarod mondani, amint odaérünk a McGill’s-hez ma este, de előbb hadd beszéljek a húgoddal, jó? Azt akarom, hogy előbb tudja meg, mint a csapat.

Ma este lesz a halloweeni buli, amit Reed felesége, Beth hozott össze. A McGill's Pubban dolgozik, egy bárban, ahova mindannyian járunk, és amely a nagynénje és nagybátyja tulajdonában van. A „csokit és csalunk” után később mindannyian ott találkozunk. Jó móka lesz. Tudom, hogy Nolan izgatottan várja.

– Nem akarod most felhívni a húgomat? – kérdezem, mert úgy gondolom, hogy ezt előre is el tudjuk intézni, és így nem kell  befognom a számat, amikor odaérünk.

Miának igaza van. Mindenkinek el akarom mondani, és nem akarok várni.

– Nem, szemtől szembe akarom elmondani. Ez fontos – magyarázza Mia. – Tudom, hogy örülni fog nekünk, de azzal, hogy nem sikerül teherbe esnie… nem is tudom. Csak tudod, úgy érzem, hogy neki előbb kellene megtudnia, mint bárki másnak. Csak tekintettel vagyok rá, ennyi az egész.

Tudom, milyen nehéz volt Tessának. És megértem Mia indokait. Ő a barátnője. Bármit megtenne a húgomért.

Én is megtenném.

Szóval, beleegyezem, miközben azon gondolkodom, hogyan tudnám megnyugtatni. – Jól van. Rendben.

– Ígérd meg, hogy nem jelented be abban a pillnatban, amint belépünk az ajtón.

Elmosolyodom. Nem tehetek róla.

Összehúzza a szemét. – Ben…

– Izgatott vagyok, Mia. Lehet, hogy nem tudok uralkodni magamon.

– Nos, azt javaslom, hogy uralkodj, különben később nem csinálhatsz semmi mókás dolgot velem a jelmezemben.

Felhúzom az egyik szemöldökömet. – Mókás dolog? – Kuncogok. – A dugásra érted?

– Igen.

– Felveszed azt a kurva dögös angyalos jelmezt, amit vettél, és megtagadod magad tőlem, bébi? Ez egyszerűen kegyetlenség.

Az arca azonnal felmelegszik.

Igen, kurvára igaz. Mindketten tudjuk, hogy később kapok belőle.

– Megpróbálom – mondja elszántan. Elmosolyodik, és ad még egy csókot mielőtt kifordulna a karjaimból, és megkerülne – Hadd vegyek fel egy nadrágot, aztán lemegyünk a földszintre, és elmondjuk a fiúknak.

– Jobb’ szeretném, ha nem tennéd.

Kifelé menet a fürdőszobából pimasz pillantást vet rám a válla felett.

És... az eredmény: farokmerevedés.

Igen. Kibaszott óramű pontossággal ez történik, ha róla van szó.

Jézusom!

A fiúkat a konyhában találjuk, miután Mia felvett egy melegítőnadrágot.

Az asztalnál ülnek. Chase térdel, miközben a játék teherautóját ide-oda tologatja, Nolan pedig vele szemben ül, a rajztömbje kinyitva és a színes ceruzái körülötte.

Figyelem, ahogy egy üres oldalra lapoz, és tudom, hogy egy újabb képet készül rajzolni annak a lánynak, akiért kurvára megőrül. Tudom, még mielőtt előkapja a rózsaszín színesceruzát, hogy használja.

Szerelmes. Hatévesen teljesen, fülig szerelmes lett. És ha egy másik gyerekről lenne szó, nevetnék, tudván, hogy nem gondolja komolyan.

Hatévesek nem éreznek ilyen szerelmet. A kisgyerekek egy találkozás után nem érzik azt, amit a felnőttek. Ez nem lehetséges.

De ő az én fiam. És tudom, hogy ő ugyanúgy szereti azt a kislányt, mint amennyire én Miát. Őrület, de igaz. Azóta nem volt ennyire megszállottja valaminek, mióta először látott egy lovagot a tévében.

Mia megcsókolja Chase feje búbját és az asztal túloldalán ülő Nolanre néz. – Mit rajzolsz, kicsim?

– Még nem tudom. Még nem döntöttem el. – Nolan felemeli a fejét, és rám néz. – Apa?

– Igen, pajti?

– Feleségül veszem Ryant.

Mia zihál, megragadja a kezemet, és valami melegség terül szét a bordáim alatt. – Tudom – mondom Nolannek, és büszkén mosolyogok rá.

– Tényleg így lesz. Komolyan mondom. Azt mondja, hogy a barátom, de én egyszerűen csak annyira szeretem ezt a lányt. Szerinted ő is szeret engem?

– Ben – suttogja Mia.

Nem kell a feleségemre néznem, hogy lássam, megint sír. Tudom, hogy sír. Minden édes szó Nolan szájából eljut hozzá. Szóval továbbra is a legidősebb gyermekemen tartom a szemem, és azt felelem: – Biztos vagyok benne, hogy igen.

Ekkor elmosolyodik, a gödröcskék elmélyülnek az arcán, és bólint egyet. – Igen, én is. Azt hiszem, hogy szeret engem. Anyu, találd ki, hogy minek öltözik Halloweenre.

– Minek, kicsim?

– Hercegnőnek. – Nolan szeme felragyog, ahogy felül, és a könyökét a rajztömbjének támasztja. – Ez annyira tökéletes, igaz. Még csak nem is mondtam neki, hogy az legyen. Annyira jó fej. Egyszerűen csak tudja.

Amikor Nolan visszatér a rajzoláshoz, Mia a fejét a karomra ejti, és megszorítja a kezemet. – Imádom, ahogyan szeret. Olyan, mint te – mondja elég halkan ahhoz, hogy csak én halljam.

Megcsókolom a feje búbját. – Készen állsz, hogy elmondd nekik?

– Igen.

Kihúzom a hozzám legközelebbi széket, és odvezetem Miát, hogy üljön le rá, majd felveszem Chase-t, és mellé állok vele.

– Nolan, gyere ide!

Nolan leteszi a színesceruzáját, kicsúszik a helyéről, és Mia elé áll. – Igen?

Mia megragadja a kezét, és az ölében tartja. – Apával valami nagyon fontosat kell mondanunk neked.

Nolan szemöldöke felszalad. – Megint Chicagóba utazunk?

Mosolyogva rázom meg a fejem.

Csak egyre tud gondolni: látni a csaját.

Ő határozottan az én fiam.

– Nem, most nem, kicsim – mondja Mia, és kezébe fogja a fiú arcát. – Szeretem a szívedet, Nolan. Ugye, tudod?

– Igen. Állandóan ezt mondod.

– Jó. Mert nem akarom, hogy elfelejtsd. És azt akarom, hogy mindig úgy szeress, ahogy szeretsz. Ez igazán különleges.

– Hát, nem tudok máshogy, szóval…

Mia nyöszörög, és a mellkasához húzza Nolant egy ölelésbe vonva. A gyerek fojtott tiltakozása nem fogja vissza a nőt.

Chase-re nézek, és megrázom a fejem. – Kisember, híreink vannak. Nem biztos, hogy ma fogod hallani, de híreink vannak.

– Ó, Ben! Nem tehetek róla. Hallottad, mit mondott? – Mia felnéz rám, és nagy, kövér könnycseppek gördülnek le az orcáin. Megtörli az arcát, aztán enged az öleléséből és Nolan vállára teszi a kezét. – Oké. Oké, készen állok, hogy elmondjam a hírt.

Nolan pislog, felnéz rám, majd vissza Miára.

– Gyereket várunk, Nolan – osztja meg Mia. – Lesz egy öcsétek vagy húgotok. Hát nem izgalmas?

– Választhatok? – kérdezi.

– Mit… választhatsz, édesem? – simogatja meg Mia az arcát.

– Hogy öcsit vagy hugit kapok, mert én még egy öcsit szeretnék. – Nolan  Miára és rám néz. – Szerintem egy lánytestvér király és minden, de Ryannek két húga van, és azt akarom, hogy egyformák legyünk. Szóval. szükségem lesz még egy fiútestvérre. Ha egy lánytestvért kapok, nem fogunk összeilleni.

– Pajti, ezt nem igazán tudjuk befolyásolni – mondom neki.

– Csak tedd, amit tenned kell, apu!

Nevetek.

– Kicsim, bármi is van most a hasamban, – próbálja Mia megmagyarázni neki – azt nem tudjuk megváltoztatni. Lehet, hogy a kishúgod növekszik odabent.

– Most is ott növekszik? – A szemei felcsillannak.

Mia bólint. – Igen. Egy fiú vagy egy lány. Most még nagyon pici.

– Érezni fogom, mint amikor Chasey volt bent?

– Még nem. De amint lehet,  akkor szólok, jó?

Nolan bólint, és felnéz rám. Elmosolyodik. – Király! Ez eddig a legjobb Halloween, és még cukorkát sem kaptam.

Mosolyogva leguggolok Mia mellé. A kezemet a hasára teszem, és vigyorgok, amikor Nolan ráteszi a kezét az enyémre. Chase is kinyújtja a kezét, Mia pedig megfogja és Nolané mellé teszi.

– Chasey, mondd, hogy baba! – biztatja Nolan.

– Baba – ismétli Chase, a szó tompán hallatszik a hüvelykujjával a szájában.

Mia ismét könnyes szemmel mosolyog rám.

– Angyalom.

Előrehajol, félúton találkozik velem, és addig csókolózunk, amíg Nolan nyafogni nem kezd, hogy hagyjuk abba.

– Oké. Na, ki kér egy kis különleges halloweeni palacsintát? –  kérdezi Mia.

– Én – kiabál Nolan.

– Én – visszhangozza Chase. – Palacsin! Palacsin!