CJ

 

CJ

 

Fordította: Maya

 

Könyökömet a pultra támasztva bámulom az előttem lévő polcon álló tequilás üveget, miközben a hangszórókból Monster Mash szól.

– Jézusom. Ez a dal ismétlődik, vagy mi? – kérdezi Reed Beth-t, amikor kijön a konyhából. – Már vagy hetedszer hallom az elmúlt egy órában.

Beth megáll előttem, és elmosolyodik a rágógumigép-jelmezében.

Ez lényegében csak egy fehér póló, és rajzolt a hasára egy csomó színes kört. Egyszerű, főleg ahhoz képest, hogy milyen szarságokat látok a nőkön, amikor jellemzően Halloween estéjén dolgozom, de kétség sem fér hozzá, hogy mit akar összehozni.

Beth Reedre pillantva, aki megáll a szék mellett, ahol én állok, és letelepedik, elmagyarázza: – Ez volt az egyetlen halloweeni lejátszási lista, amit a Spotify-on találtam. Nincs rajta túl sok dal. Valójában általában nincs sok halloweeni dal.Eléggé korlátozva voltam.

– Csak adj Reednek egy mikrofont. Az elég rémisztő lesz – viccelődöm.

Reed rám szegezi a tekintetét. – Azt mondták, hogy a hangom kurva költői. Ne gyűlölj, Tully! Ó, várj csak! Már értem – aztán elvigyorodik, és megpaskolja a vállamat. – Sok minden jár most a fejedben. Kicsit ideges vagy, nem igaz? Hogy a faszba nem iszol még? Édesem, tölts neki valamit.

Megrázom a fejem.

Kibaszottul túl sokat járatja a száját. Ezt nem szabad elfelejtenem, ha legközelebb kedvem támad megosztani a szart.

– Mit kérsz? Sört? – kérdezi tőlem Beth.

– Tequilát.

– Kurvára igen – Reed összedörzsöli a kezeit. – Sorakoztasd fel őket! Mindjárt berúgok.

Az ajtó kinyílik, és elkapom a tekintetem. Figyelem, ahogy egy csapat ember besétál, felismerem őket, mert néha-néha itt lógnak, de személyesen nem ismerem őket. Így nem időzöm tovább.

– Mitől vagy ilyen kibaszott kerge? – kérdezem Reedtől visszafordulva.

Kinyitja a száját, és biztos vagyok beenne, hogy azért, hogy valami utálatos választ adjon, de Danny hangja félbeszakítja.

– Mi a pokolért lógott a raktárban kötél a mennyezetről? – kérdezi, megáll a pult mögött, és Bethre néz. – Hattie tette oda? Tegnap nem láttam.

– Ah, Krisztusom – morogja Reed az orra alatt.

– Hm... Azt hiszem, az mindig is ott volt – mondja Beth, tekintete Dannyről Reedre és vissza ugrik, hangja egy oktávval magasabb, mint általában. – Igaz? Biztos vagyok benne, hogy már milliószor láttam. Mindig ott van. Csak nem veszed észre, amikor bemész.

– Nem hiszem – válaszolja Danny.

– Talán egy szellem tette oda – vágja rá Reed, és megköszörüli a torkát, amikor Danny rávillantja a tekintetét.

– Ó, igen! – Beth majdnem elejti a tequilás üveget, amikor egy centire felugrik a földről. – Fogadok, hogy ez történt! Ez a hely valószínűleg kísértetjárta. Biztos vagyok benne, hogy hetekig mindenhol kötelet fogunk találni errefelé.

– Igen? – kérdezi Reed, és felhúzott szemöldökkel néz Bethre, mintha tényleg elhinné ezt a szart, vagy legalábbis reméli, hogy tényleg megtörtént.

Mi a fasz folyik itt?

Danny még egy másodpercig bámulja Beth-t, mielőtt megrázza a fejét. – Nos, én ott hagytam, hogy a szellem szedje le– Reedre veti a tekintetét. – És elvárom, hogy elintézze, mielőtt az agyam olyan helyekre vándorol és olyan gondolataim támadnak, amelyek jobb lenne, ha nem lennének. Megértettél engem?

– Hangosan és világosan – feleli Reed, miközben feláll. – Megspórolom mindannyiunknak a fáradságot, és elintézem. Egész este ingyen italokkal köszönheted meg. Nagyra értékelném.

Danny nem válaszol.

– Vagy nem. Semmi gond. Elhoztam a pénztárcámat.

Reed eltűnik a sarok mögött, miközben Danny kiszolgálja az éppen bejövő csoportot. A bárpult túlsó végéhez lépnek, és amikor Hattie görög istennő jelmezében odajön, hátulról megöleli Dannyt, és megkérdezi a csoportot, kérnek-e valamit a konyhából.

Nézem, ahogy Beth négy felespoharat sorakoztat fel előttem.

– Te is beszállsz ebbe? – cukkolom, miközben a sorra mutatok.

– Ó, igen – kuncogja. – Aztán kimegyek, és elszívok egy egész doboz cigit, mielőtt elmennék Reed teherautójával off-roadozni, anélkül, hogy bekötném magam.

– Ugyan, Beth. Ez okos dolog? Mindannyian tudjuk, hogy a te teherautódat kurvára jobb vezetni, mint Reedét.

Büszkén felhúzza az állát, mielőtt figyelmét a tequila kitöltésére összpontosítaná.

– Ne flörtölj a nőmmel! – szól Reed, és visszaveszi a helyét.

A szemöldököm felszalad, amikor a pultra teszi a kötelet. – Megkérdezzem egyáltalán?

– Valószínűleg ne.

– Yo! – Tessa hangjára felé fordítom a fejemet, és közben biztosan mindenki más figyelmét is magára vonja. Egy vasvillával és szarvakkal felszerelt ördögjelmezt visel, és Luke-kal az oldalán odasétál. –  Óóóóó. Most akkor felesezünk, gyerekek?

– Ha valaha is volt valakinek ennél találóbb jelmeze – jegyzi meg Reed.

– Nem semmi – teszem hozzá.

Tessa mindkettőnket meglegyint, és a vasvilláját egy széknek támasztja.

– Bassza meg! Kifelé! Mielőtt mindkettőtöket visszarángatlak magammal a pokolba. Minden évben ezt viselem.

– Egyszerűen megüthetnéd őket – javasolja Luke, találkozva a tekintetemmel, majd elmagyarázza a csoportnak: – Kiütötte ezt a kölyköt a Weber's-ben.Erős jobbhoroggal.

– Megütöttél valakit? – kérdezi Beth nagy szemekkel, Tessára szegezve a tekintetét.

Tessa megvonja a vállát, és felkap egy felespoharat. – Luke csinálta először.

– Szép – motyogom. – Gondolom, mindketten ki vagytok tiltva az ottani jövőbeli attrakciókból.

– Ó, bassza meg. Soha nem megyünk vissza – Luke felvesz egy poharat.

– Egy rakás szörnyszülött. Látnod kellett volna ezt az óriáscsecsemőt. Hátborzongató szarházi. Bassza meg! Meg akartam kérdezni az igazi nevét, mielőtt eljövünk. Le akartam futtatni, amikor visszamegyek dolgozni.

– Nem volt perverz – mondja Tessa.

– Ezt úgy mondod, mintha tudnád– ellenkezik. – Én mondom neked, bébi. Nézd! Listázd! Fogadjunk pénzben!

Tessa megforgatja a szemeit, aztán int Reednek és nekem, hogy vegyünk el egy felest. – Gyerünk! Hulla részegre iszom magam.

– Én is. Danny rám szállt.

Lassan elfordítom a fejem.

Reed megvonja a vállát.

Megfogadom a tanácsát, és nem kérdezősködöm. Ez csak egy olyan szarság, amiről nem akarok tudni.

Mindannyian koccintunk a poharakkal, és lehúzzuk a tequilát. Tessa köhög. Reed a mellkasára csap. Ahogy Beth újabb kört tölt nekünk, a terem egyre jobban megtelik, jelmezes emberek áramlanak be. Néhányan a táncparketten időznek, míg mások a bárpulthoz vonulnak, hogy Danny és Hattie kiszolgálja őket. A fülkék kezdenek megtelni.

Úgy érzem, hogy tekintetem minden második lélegzetvételkor az ajtóra vándorol. Riley-t figyelem.

Mindig is figyeltem.

Az elmúlt öt hónapban, mióta először megpillantottam Reed húgát, ő az egyetlen nő, akit keresek.

Reed a poharát felemelve oldalba bök. Mindannyian megisszuk a második felest.

– Hol van a csajod? – kérdezi tőlem Luke percekkel később.

– A suliban. Itt lesz – Beth elé tolom a poharat. – Még egyet.

Felvonja a szemöldökét. – Biztos?

A számat dörzsölgetve bólintok.

– Itt vagyunk! Itt vagyunk! – kiabálja túl Nolan a körülöttünk szóló zenét és felfordulást.

Ben és Mia mögötte sétálnak, Ben úgy néz ki, mint a legboldogabb srác a kibaszott bolygón, ami eléggé jellemző rá.

Habár Mia, valami nem stimmel. Könnyek vannak a szemében, és a hezitálás súlya lebeg a vonásain. Figyelme Tessára tapad, senki másra, aki azonnal leteszi a poharát, és kiszakad a csoportból.

Odarohan, félrelökve a táncparketten lévő embereket az útjából, és átkarolja Miát.

– Mi folyik itt? – kérdezi Reed.

– Mia terhes.

Minden tekintet Luke-ra vándorol, miután megszólal.

Beth zihál, és odamegy a lányokhoz.

– Nem mondod? – kérdezem.

Ő mosolyogva bólint.

Jó látni a reakcióját. Mindannyian tudjuk, hogy Luke és Tessa mennyire küzdöttek. Rileytől hallottam róla, úgyhogy a tudat, hogy ők is benne vannak ebben, kurvára megkönnyíti, hogy örüljek Ben és Mia miatt.

– Ez fantasztikus – mondja Reed.

Egyetértően kapom oda a fejem, és a pult mögé nyúlok, hogy egy újabb poharat hozzak Ben számára. Mindannyiunknak töltök még egy kört.

Nolan és Chase végre utat tör magának, szuperhősjelmezben futnak keresztül a tömegen. A kezükben lévő párnahuzatokat vonszolják a fapadlón.

– Nézd, mennyi cuccunk van! Megütöttük a főnyereményt! – Nolan derékmagasságig maga elé emeli a párnahuzatot, hogy mindenki láthassa. A szeme nagy és ragyogó, ahogy mindenkire néz az orra felett éppen csak megálló maszkon keresztül. – Van számunkra egy kis cukorkátok?

– Nincs még elég? – kérdezem.

Nolan pislog. – Dehogyis. Még csak most kezdtem el.

– Tessék, Nolan. Gyere velem! – mondja Hattie, és odairányítja őt, ahol a pult mögött áll. – Van egy kis cukorkám a számodra.

– Édes! – futásnak ered.

– Wuke bácsi – Chase megrántja Luke farmerját, hogy felemelje.

Felkapom a párnahuzatát a földről, és felrakom a pultra.

– Mi a helyzet, haver? – kérdezi tőle Luke.

A Supermannek öltözött Chase ásítozik a szájában lévő hüvelykujj körül, és Luke vállára ejti a fejét, úgy tűnik, egy másodpercre van attól, hogy beájuljon.

Luke megdörzsöli a hátát.

Kibaszottul kizárt, hogy ez a fickó ne legyen apa.

Vannak bizonyos dolgok, amelyeknek bizonyos emberekkel meg kell történniük. Így vagy úgy, de mindig sikerül.

Ben mellém lép, széles vigyorral, miközben a lányok továbbra is ölelkeznek, és néhány méterrel arrébb azt a furcsa, félig sírós-félig nevetős dolgot csinálják.

– Úgy hallom, gratulálhatok – mondom, és kezet nyújtok neki, hogy megrázza. – Ez fantasztikus, haver. Nagyon örülök nektek.

– Köszi – lassan kifújja a levegőt, elengedi a kezemet, majd Reed felé nyújtja, hogy vele is kezet fogjon. – Nem hagyhattam, hogy minden figyelem rád irányuljon – viccelődik.

Reed felhorkant. – Nem mondhatnám, hogy a legkevésbé is meg vagyok lepve. Az én boldogságom lószart sem jelent errefelé.

Mindannyian nevetünk egyet.

A felsorakoztatott poharakra mutatok, és átnyújtok egyet Bennek, mindannyian megisszuk, amikor a lányok visszasétálnak.

– Fantasztikus hírek – mondom Miának, és gyorsan megölelem, miközben angyaljelmezének szárnyai a karomat karcolják.

– Köszönöm. Nagyon izgatottak vagyunk – Tessa kezét fogva Mia Ben vállára hajtja a fejét, és Reedre mosolyog, amikor ő fogadja a gratulációját.

– Keressünk egy asztalt – javasolja Luke. Még mindig Chase-t öleli, akinek most már csukva van a szeme.

Tessa odahajol, és mindkettőjüket megpuszilja.

Végig simítok az arcomon, jobban tetszik az ülés gondolata, mint amikor először jöttem ide. Három feles van bennem, és már elég nyugodtnak érzem magam, de ahogy megfordulok, hogy kövessem a csoportot, Riley lép be az ajtón.

És mintha a tömeg azt akarná, hogy lássam őt. Szükség van rá, hogy lássam.

Úgy oszlanak szét, mint a kibaszott Vörös-tenger, és ha vallásos ember lennék, azt gondolnám, hogy ez valami bibliai szarság lehet, mert kétségtelen, hogy azt a ruhát, amit visel, Isten érintette meg.

Vagy az ördög csinálta.

Valószínűleg mindkettő keveréke.

– Szeeent szar – kuncogja Tessa az asztalnál ülve. – Oké. Riley nyeri az este legjobb ruhájának a díját. Könnyű győzelem.

– Hé, azt hittem az enyém elég kreatív volt – nyafog Beth, de van a hangjában valami játékosság. Biztos vagyok benne, hogy mosolyog.

Csak nem tudok most ránézni, hogy ezt megerősítsem. Nem tudok máshova nézni.

Hagyom, hogy a tekintetem fel-alá vándoroljon Riley testén, és magamba szívom őt.

Fekete rendőrmellény, amely a bordáinál megáll, hogy megmutassa a hasát, és a cipzár a dekoltázsáig le van húzva, szűk fekete nadrág – valószínűleg bőr –, amiről abban a pillanatban meg fogok győződni, amint elég közel kerülök hozzá, hogy megérintsem, vastag fekete öv bilincsekkel és egy gumibot lóg a csípőjéről, és oldalra dőlve, hunyorogva... igen. Az én Nerf-fegyverem lóg ki mögüle. Felismerem az élénk narancssárga markolatot.

Sötét pilótaszemüveget, fekete egyensapkát visel, és hosszú szőke haja a vállára omlik. Ajkai fényesek és duzzadtak, kétségtelenül értékeli a pillantást, amit épp felé küldök. És amikor Riley előhúzza a gumibotot, és elindul felém, a levegőben pörgetve, csípőjét ringatva, oldalra billentem a fejem, és vigyorogva várom, hogy elkezdődjön a műsor, amelyben száz százalékosan részt veszek.

Ben fütyül, az éles hang átvágja a levegőt, és néhány szempár felé fordul. De a csoportunkon kívül többnyire mindenki a saját dolgával törődik.

– Hölgyem – köszöntöm Rileyt, amikor megáll előttem, és most, hogy közelről is láthatom, szentelek némi figyelmet a dekoltázsának, mielőtt megcsodálnám a mellényén lévő foltot.

Az áll rajta, hogy Fenék közrendőr.

– Hűha – kuncogok a plafonra pillantva. – Istenem, annyira örülök, hogy idefelé jövet elkövettem az összes bűntényt. Azonnal zárjon be! Nem fogok ellenkezni veled, drágám.

Egy mosolyt elfojtva, Riley a mellkasomhoz szorítja a gumibotját.

– Forduljon meg, és ne hívjon még egyszer így! Nem vagyok a drágája.

– Égés! – kiáltja Reed, és ezzel nevetést vált ki az asztalnál ülőkből.

Riley arca elvörösödik a szemüvege alatt.

– Biztos vagy benne? – kérdezem, közelebb hajolva és némi nyomást gyakorolva a botra. – Mert pontosan úgy nézel ki, mint ez a lány, akit ismerek. Az az igazán édes kis teremtés.

A szája megrándul, de gyorsan eltakarja, és összeszorítja az ajkait. Leveszi a szemüvegét, bedugja az ingébe, és összeszűkíti rám kristálykék szemeit. – Ha nem hallgat a parancsra, most azonnal megbilincselem, és kirángatom innen.

– Nos, most eltűnt a hajlandóságom, hogy engedelmeskedjek.

– Forduljon meg! – Riley erősebben a mellkasomhoz szorítja a botot, és szorongat. – Körbe!– a hangja mélyebbre süllyed.

Egyenesen a farkamban érzem.

– Igenis, hölgyem – mondom rákacsintva, mielőtt hátat fordítanék neki.

A lányok tapsolnak és buzdítják Rileyt mögöttünk, aki próbálja elfojtani édes kuncogását, hogy a szerepében maradhasson, de én meghallom.

A vállam fölött találkozom a tekintetével, tudatom vele, hogy én is ugyanúgy élvezem ezt, mint ő.

– Kezeket a pultra! – szétrúgja a lábaimat, és megnyomja a lapockáim közét, miután a gumibotját az általunk kiürített poharak mellé helyezte. – Csinálja! Meg kell motoznom.

Megrándul a szám.

Na, ez aztán az ötlet.

A kezemet a kopott falapra szorítom, és lenézek a pultra, és figyelve ahogy Nolan belemártja a fejét egy nagy fémdézsába, és a szájával kivesz egy almát. Hattie tapsol neki.

– El kell mondanom – kezdem, miközben Riley a karom alá nyúl, hogy megsimogassa a mellkasomat. – Három feles tequilát ittam, mielőtt ideért.

Csak őszinte akarok lenni, hogy tudja, nem próbálok semmit eltitkolni – felnyögök, amikor végig simít a hasamon, a keze pedig megáll az övemen.

Jézusom, valószínűleg nem ez a legjobb alkalom, hogy felálljon.

– Tényleg? – kérdezi, miközben körülöttem hajladozik.

Most már kilép a szerepéből. Ez valódi – ahogyan rám néz. Azok a nagy kék lángok úgy égetnek, mint mindig.

Ott van ő.

Bólintok, és nem engedem el a tekintetét.

– Nos – ráncolja össze a szemöldökét Riley, és visszahajol mögém. – Ez nagyon felelőtlen volt. Gyanítom, hogy haza akartál vezetni?

– Nem. Nem tennék ilyet.

Végig simít a combom elején. – Miért ittál ennyit?

– Idegesség – válaszolom. – Csak le kellett csillapítani a feszültséget, tudod?

– A sok bűntett miatt, amit elkövettél? – suttogja a vállamnál, miközben a keze a farmerom zsebét nyomja. – Bűnösnek érzed magad? Ezért vannak pattanásig feszülve az idegeid?

– Nem.

– Pedig kellene. Egy vagy több törvény megszegése nem olyasmi, amit mi itt könnyedén veszünk – jobb kezének ujjai begörbülnek, megragadják a zsebemet és még többet is. – Aha – mondja diadalmasan.

Kifújom a levegőt, amit visszatartok, hálás vagyok a bárpultért. A testem belesüpped, ahogy ezer szívdobbanás tölti meg a mellkasomat.

– Nocsak, nocsak. Mi van itt...

Riley hangja elakad, amikor kihúzza a kis fekete dobozt a zsebemből.

Veszek egy utolsó mély lélegzetet, mielőtt megfordulok, és figyelem, ahogy tanulmányozza a kezében tartott valamit, mintha fogalma sem lenne, mi az, vagy mi van benne.

Pedig kurvára nem ez a helyzet.

Minden nő tudja, mi van abban a dobozban.

– Várj! Ez az én jelem – Reed felpattan a székéből, és oldalra mozdul, a telefont felemelve és ránk szegezve.

Rávillantom a tekintetem. – Tényleg?

Ezt most kurvára filmre veszi?

Ha nem lennék már így is elég ideges...

– Anyám ragaszkodott hozzá – válaszolja a telefonja fölött vigyorogva.

– Amikor csak készen állsz.

– Köszi.

– Ó, Istenem – suttogja az egyik lány, aki leginkább Miára hasonlít. – Megkéri a kezét.

– Mondtam neked. Ez egy nyerő öltözék – mondja Tessa.

– Reed, győződj meg róla, hogy zoomolsz.

Ez a javaslat Beth-től származik.

– Szeretném ezt még ma elintézni, ha mindenki befejezte a beszédet és a pillanat elrontását – kérdőn felhúzott szemöldökkel pásztázom végig a tekintetem az asztalon. – Megvagyunk? Még valami?

– Talán le kellene térdelned – javasolja valami ismeretlen fickó a tömegből.

Ekkor veszem észre, hogy minden szem ránk szegeződik, rám és arra, amit tenni készülök.

És amikor Rileyra nézek, az édes arcára, ahogy azt a dobozt tanulmányozza, mintha az lenne a legértékesebb dolog, amit valaha a kezében tartott, a könnyek a szemében, a fejével bólogatva, mint egy őrült, máris válaszol a kérdésre, amit még fel sem tettem, hirtelen elfelejtem, hogy mi a faszért izgultam emiatt egyáltalán.

Nem véletlenül csinálom ezt itt mindenki előtt.

Megadom neki ezt a pillanatot, hogy visszatekintsen rá, és emlékezzen rá, kik volt azok, akikkel megosztotta, tudva, hogy a Riley számára legfontosabb emberek töltik meg ezt a szobát, és akik nem tudtak eljönni, azok nyilvánvalóan látni fogják a videót.

Ezt így terveztem az elmúlt három hónapban. És ez az arckifejezés az oka.

Egy kis figyelmet el tudok viselni ezért a tekintetért. Megéri.

– Ki akarod nyitni? – kérdezem tőle, a hangom úgy száll, mintha mi lennénk az egyetlenek a bárban, most, hogy mindenki elcsendesedett. Még a zenét is lehalkították valamikor. – Meg akartam csinálni, az egész ajándék dolgot, de ha te...

Riley gyorsan a mellkasomhoz nyomja a dobozt, és visszahúzódik.

– Meg tudod csinálni – mondja sietve, a kezeit összekulcsolva és a hasához szorítva.

Kuncogva nézem, ahogy Riley a legszebb mosolyát küldi felém, amit szerintem valaha is kaptam tőle, és aranyosan megvonja a vállát.

– Nem szeretném elrontani a pillanatot – cukkol.

– Természetesen nem – megköszörülöm a torkomat, féltérdre ereszkedem, és felnézek rá.

Könnyek kezdenek leperegni az arcán.

– CJ, mit csinálsz ott lent? – kérdezi tőlem Nolan.

Lehajtom a fejem egy lélegzetvételre, ahogy kollektív kuncogás tölti be a szobát, majd a pultra pillantva meglátom Nolant, aki a szélén lóg, lehajtott fejjel, komoly arccal. A maszkja már nincs rajta, és a haja vadul áll. Hattie tartja őt, hogy ne essen a padlóra.

– Megkérem Ms. Riley kezét – jelentem be.

Ezekre a szavakra Riley nyöszörög.

– Igazából? Tényleg ezt csinálod? – kérdezi Nolan, mielőtt feltolja magát, és az asztal felé néz. – Anya, ezt meg kell tennem Ryanért. Erről beszélek.

– A kurva életbe – morgom halkan, de Riley meghallja, és kuncog.

Könyörgő szemmel nézek fel rá.

– Ó, kicsim. Gyere ide! – unszolja Mia szipogva, és most már az ő arcán is folyamatos zúdulnak lefelé a könnycseppek. – Majd később megbeszéljük. Hagyd CJ-t, hadd tegye a dolgát!

– Igen. Kérek mindenkit – Riley dobbant a lábával, és elhallgattatja a tömeget. – Hagyjátok, hogy az emberem tegye a dolgát! – mondja rám mosolyogva, és felemeli az állát.

Megrázom a fejem, vigyorgok, és már most úgy gondolom, hogy ez a legjobb kibaszott lánykérés a könyvekben, már csak a reakciója alapján is, és szünetet tartok, de csak azért, hogy biztos legyek benne, hogy nem szakítanak félbe megint, mielőtt végül kinyitom a dobozt, és felemelem, hogy láthassa.

Riley zihál, a szájához kapja a kezét.

– Azt hiszem, tudod, mennyire megőrülök érted – kezdem, és figyelem, ahogy a legjobb dolog, ami valaha történt velem, végre elszakítja a tekintetét a gyűrűről, hogy az arcomra nézzen. – Szerintem nem tudod, mennyire el fog menni az eszem, ha nem tölthetem veled életem minden napját.

– Óóó – mondja Reed.

Összeszorítom a fogaimat. – Megbántam, hogy engedélyt kértem tőled.

– Nem, nem bánod.

Riley döbbenten néz. – Az engedélyét kérted?

Bólintok. – Az övét. A szüleidét. – Hirtelen azon tűnődöm, hogy szükségem lesz-e néhány pillanatra, hogy felmérjem a terepet.

Riley nevetésben tör ki, a körülöttünk összegyűlt tömeggel együtt. – Kérlek, ne szánj rá még egy percet – mondja. – Istenem! Meghalok, ha nem kérdezed meg minél hamarabb.

Rámosolygok, és röviden lenézek, mielőtt újra találkoznék a tekintetével. – Mindig is erre voltunk teremtve, drágám, és mindarra, ami ezután jön. És sok minden jön még. Én mondom neked, én mindent akarok. Bármi is legyen az. És veled akarom. Hozzám jössz feleségül?

– Igen! – kiáltja, mintha egész életében ezt az egy szót tartogatta volna, és csak rám várna, hogy kimondhassa.

A tömeg tapsolva, éljenezve és kiabálva őrjöng körülöttünk, amikor felhúzom a gyűrűt az ujjára, és hagyom, hogy a doboz a földre hulljon.

Felállok, a karjaimba húzom Rileyt, és felemelem, megcsókolom, miközben a kezem végig simítja a fekete bőrt.

– Jézusom! Kérlek, mondd, hogy ez nem bérelt – mondom a mosolygó ajkaira.

Ő kuncog, és megcsókol. – Ez mind az enyém. Megvettem és kifizettem.

– A legédesebb szavak, amiket valaha hallottam, a második legédesebbek az igen után, amit az előbb mondtál – mondom.

Riley hátradől, a keze az arcomra simul, és mélyen a szemembe néz. – Szeretlek.

– Én is szeretlek, drágám.

Még egy lassú, lágy csókot osztunk meg egymással, mielőtt a barátaink odajönnek, hogy átadják a jókívánságaikat, és gyakorlatilag eltaposnak minket, hogy ezt megtehessék.

Riley megmutatja a gyűrűjét a lányoknak, a csoport sikítozva, ölelkezik és sír. Ölelkeznek a kis csoportjukban, abban, amelynekRiley alig várta, hogy a tagja lehessen.

Nem tudom megállni, hogy ne nézzem őt. Annyira kibaszottul boldog.

A srácok hátba veregetéssel és kézfogással gratulálnak. Reed elmondja, hogy mindent megörökített a telefonjával, még a könnyeimet is.

Túl jól érzem magam ahhoz, hogy kurvára ne érdekeljen, így ezt hagyom, és megköszönöm neki, hogy ezt megtette értünk.

Biztos vagyok benne, hogy Riley minden adandó alkalommal meg akarja majd nézni a videót. Megmondom neki, hogy küldje el mindkettőnknek, aztán érzem, hogy valaki megtapogatja a lábamat. Lenézek, végre leveszem a szemem Rileyról, és megadom Nolannek a figyelmet, amire vágyik.

Az egész életemet azért kaptam, hogy őt nézzem. Ez az egyetlen ok, amiért ezt teszem.

– Mi a helyzet, katona? – kérdezem, mosolyogva nézem a haját, ami vizes és vadul áll. Amikor közelebb int, lehajolok, és vigyorgok, amikor meglátom, mit tart a kezében.

– Nem baj, ha ezt megtartom? – kérdezi.

– Igen, persze. Minek kellene az nekem?

– Igen! – Nolan a levegőbe emeli az öklét, aztán körülnéz, és felemeli a gyűrűs dobozt. – Anyu, nézd, CJ azt mondta, hogy megtarthatom!Már csak egy gyűrű kell, és kész vagyok! – megkerül engem, hogy megmutassa Miának, aki mosolyogva és könnyeket törölgetve a szeméből odasétál a többi lánnyal.

– Ez nagyszerű, kicsim – mondja, és megsimogatja az arcát, mielőtt elismerő pillantást vetne rám.

Nolan a bárpultnál lévő alma horgászós játék felé siet, az emberek közé szorulva, hogy átjusson.

Ben átkarolja Mia vállát, és megcsókolja a feje búbját. Most Chase-t öleli, aki még mindig be van ájulva. Meglep, hogy a felfordulás nem ébresztette fel.

– Ez a hely most még királyabb lett – mondja Tessa, és megáll Luke mellett. – Jól csináltad, Tully.

Összekapcsolódik a tekintetem Rileyéval, amikor végre elvonja a figyelmét a gyűrűjéről. – Igen, jól csináltam.

Elmosolyodik, felém siet, és a nyakam köré fonva a karját, lehúz egy csókra.

– Szóval, mikor lesz az esküvő? – kérdezi Beth Reednek dőlve, amikor ő mögé lép, és megfogja a növekvő pocakját.

Felhúzott szemöldökkel lenézek Rileyra. – A te döntésed, drágám.

Az ajkaiba harap, egy pillanatra elgondolkodik, mielőtt tájékoztatja a csoportot: – Talán a nyáron, miután lediplomáztam? Nem akarok túl sokat várni. És nagyon szeretném a tengerparton csinálni. Riley felnéz rám. – Az rendben lenne?

– A Sparrow's Islanden akarod csinálni? – kérdezem.

– Hé, az a mi strandunk – mondja Reed.

Rávillantom a tekintetem. – Nem a tiétek a strand.

– Nem mondtam, hogy a miénk – most már vigyorogva állát Beth vállára támasztja. – Mi csak... sok emléket szereztünk ott.

Beth élénken elvörösödik.

– Ahogy mi is – érvelek, és figyelem, ahogy Reed megmerevedik.

Bassza meg!

Biztos vagyok benne, hogy Reed és Beth tényleg sok emléket szereztek Sparrow's Islanden, tekintve, hogy ott tartották az esküvőjüket/nászútjukat, de az én kapcsolatom Rileyval is ott kezdődött. Azon a hétvégén találkoztunk először hivatalosan. Ott is keféltünk először, és ha ott akar megházasodni, Reed foghatja az emlékeit, és elhúzhat velük a picsába. Megszerzem azt a tengerpartot.

Riley megfeszül a karjaimban, miközben Ben és Luke nevetgélve dilizik, és nézi, ahogy Reed egyre kényelmetlenebbül érzi magát.

– Ti srácok viccesek vagytok – mondja Mia. – Biztos vagyok benne, hogy mindannyian sok emléket szereztünk ott...

Minden szem elkerekedik, és Mia felé fordul. Ő soha nem mond ilyeneket.

Megvonja a vállát, Benhez hajol és felnevet. – Csak mondom. Ha csak ennyi kell – Ben és az én partom is.

– Igen, a miénk is. Az a tengerpart nagy része a miénk – teszi hozzá Tessa beleharapva Luke állába.

– Rendben – morogja Reed körülnézve a csoporton. – De Beth és én birtokoljuk a McGillt. Csak nekünk szabad itt emlékeket szereznünk. Szóval semmi páros mosdószünet, és maradjatok piszkosul távol a raktártól. Azt mi birtokoljuk, azok után, ami korábban ott történt.

Danny megáll Reed mögött, és a tarkóját bámulja.

Mindenki igyekszik visszafogni a nevetést, miközben Reed továbbra sem vesz tudomást róla.

– Ez jó lesz – suttogja Riley, nekem dőlve, és szorosabban magához vonja a karomat.

– Akarod látni, ahogy szétrúgják a seggét? – kérdezem a fülébe súgva.

– Ha ez azt jelenti, hogy megkapjuk Sparrow's Islandet, akkor igen.

Kuncogok, és megcsókolom az arcát.

Reed felismerve, hogy valami készül, lassan elfordítja a fejét, meglátja Dannyt, és szélesen elmosolyodik. – Szia! Tudod, épp téged akartalak megkeresni – elengedi Beth-t, és átkarolja Danny vállát, és elvezeti őt. – Beszélgessünk azokról a felújításokról, amiket itt akartál csinálni, és arról, hogy ez neked egy kurva fillérbe sem fog kerülni...

Beth hátra veti a fejét és nevet, majd mindenki csatlakozik hozzá.

Azt hiszem, a Tennyson Construction állja majd azt a számlát.

– Gyerünk! Rendeljünk valamit enni! – javasolja Ben, és a még üresen álló asztal felé mutat, amit ott hagytak.

A karjaimba fordítom Riley-t, amikor a csoport otthagy minket a táncparkett közepén. – Boldog vagy? – kérdezem tőle.

Ragyog, és az arcomról a gyűrűjére néz, elengedve a nyakamat, hogy tanulmányozza. – Akár egy madzagot is köthettél volna az ujjamra, akkor is boldog lennék – mondja, újra belém karolva, és rám mosolyog, bűnös teste közelebb simul hozzám. – Ez gyönyörű. Annyira gyönyörű, és én annyira boldog vagyok, Cannon.

Cannon.

Bassza meg! Mit tesz velem, hogy az igazi nevemen szólít.

Morogva engedem a kezemet lejjebb vándorolni, megállva a feneke tetejénél. – Ne hívj itt így! – mondom. – Hacsak nem akarod kideríteni, mi a fasz olyan király a raktárban.

Kuncogva és lábujjhegyre állva felém nyújtja a száját, én pedig hosszú, lassú csókba húzom, és a végére kőkemény leszek.

– Hová megyünk? – kérdezi Riley megdöbbenve, amikor ahelyett, hogy az asztal és a barátaink felé vezetném, az ajtó irányába húzom, félrelökdösve az embereket az útból, ha azok maguktól nem haladnak elég gyorsan.

– A kocsimhoz. A bátyád szart se mondott arról, hogy a parkolóban nem szerezhetünk emlékeket.